IV. évfolyam 2. szám 2003. június

Ismét a horgásztanyákról

Balesetveszélyes, romos stégek A tanyák állapotának évenkénti lassú javulása ellenére sajnos ismételten foglalkoznunk kell e témával. Az ellenőrzéseink során megállapítottuk, azt a szomorú tényt, hogy vannak olyan sporttársak, akik figyelmen kívül hagyva minden felszólítást, kérést, ami a “VILLANTÓ”-ban eddig megjelent, nem tesznek semmit a horgász-stégük és környeztük rendbetétele érdekében. Júniusban ismét felülvizsgálást végzünk, és az eredmény ismeretében értesíteni fogjuk azokat a horgásztársakat, ahol az építménynél problémák jelentkeznek. A változtatás érdekében az érvényes horgászrend V./6-os pontja szerint fogunk eljárni. Idézem: “ Ha a balesetveszélyes stégek rendbetételére megküldött és dokumentált felszólítás ellenére sem történik meg a veszély elhárítása, úgy a horgászstég használati jogát az egyesület más tagja részére átadja.” Ebben az esetben stég anyagának árát sem várhatja vissza a tulajdonos. Nem megengedhető az, hogy amíg kb. 50 horgásztárs vár tanyára, addig a vízparton balesetveszélyes, környezetromboló romhalmazokat lehet látni. Ezen mindenképpen változtatni kell. A változtatáshoz az szükséges, hogy azok a sporttársaink, akiket a dolog érint, ebben a törekvésünkben partnerek legyenek. Szeretnék közreadni két általunk is támogatott tagi kezdeményezést: Előfordult, hogy a romos stég tulajdonosát felkereste egy tanyára váró sporttárs. Megegyeztek, hogy ő rendbe teszi a stéget és kettőjük nevén lesz bejegyezve. Egy sporttársunk, aki ugyan jó állapotú stéggel rendelkezett bejelentette, hogy megosztaná valakivel a stég használatát, mivel kevés az ideje. A fenti kezdeményezések támogatandók, mivel köztudott, hogy a rendszeres etetés az alapja a jó fogásnak. Egy másik jelenség, hogy vannak sporttársak, akik az 1-2 évvel ezelőtt megkapott horgászhelyüket nem alakították ki. Se stéget nem készítettek, se csónakkal nem rendelkeznek. Ezeket a horgászhelyeket most felmérjük, és újból sorsolásra fogjuk bocsátani, és a régi tulajdonost értesítjük erről. A cél az, hogy a vízpart kultúrált legyen, és minél több sporttárs hódolhasson ilyen körülmények között szenvedélyének. Ezen gondolatokat megerősíti az a MOHOSZ tájékoztató, amely kötelezi az egyesületeket bizonyos víz-és környezetvédelmi tevékenység végzésére. Egyesületünk vezetősége ezen feladatokat a tájékoztató szellemében próbálja megvalósítani, még pedig oly módon, hogy felkéri azokat a sporttársakat, akik nagyon sokat tartózkodnak a vízen, vagy a vízparton laknak, hogy ebben a munkában legyenek partnereink, észrevételeiket jelezzék, személyes példamutatással is segítsék ezen feladatok megvalósításában az egyesületünket.

Harnisch Tibor
jegykiadó
tanya-felelős

A természetes vizek kémiája

(Az előző számban megjelent cikk folytatása) A felszíni vizeink olyan híg oldatnak tekinthetők, amelyeknek a tulajdonságait a bennük lévő oldott gázok, folyékony és szilárd anyagok határozzák meg. Az oldott gázok közül halélettani szempontból az oxigénnek, kénhidrogénnek és az ammóniának jut fontos szerep. A kopoltyúval rendelkező vízi állatok, halak légzését a vízbe oldott oxigén teszi lehetővé, így ennek mennyisége létkérdés számukra. A vízbe oldott oxigén a fotoszintézisen kívül a légkörből, diffúzió útján juthat (pl. hullámverés), vízbe. Az állati szervezeteken kívül jelentős mennyiségű oldott oxigént fogyaszt el a szerves anyagok lebomlása (oxidációja) is. A vizek oldott oxigéntartalmában előforduló két szélsőséges eset az oxigén-túltelítettség és az oxigén-hiány egyaránt veszélyes lehet a vízi élővilág, a halállomány számra, súlyosabb esetben halpusztulást is okozva. A nyáron, dús alga és hínárvegetáció esetén gyakran előforduló kisebb oxigéntelítettség méh nem okoz halélettani problémát, míg az erősen túltelített víz (200-300 %) a halak számára veszélyes ún. buborékbetegséget (gázembóliát) idézhet elő. Oxigénhiány akkor alakul ki, ha az oxigént termelő és fogyasztó szervezetek, illetve folyamatok egyensúlya felborul, az előbbiek működését valami gátolja, vagy/és az utóbbiak aktiválása fokozódik, felgyorsul. A kedvezőtlen adottságú, sekély feliszapolódott, eutrofizálódott vizekben holtágakban gyakrabban következhet be a halakra veszélyes oxigéntelítettség, mint máshol. A túlalgásodott, vagy hínártól burjánzó vizekben gyakran fellép az időszakos hajnali oxigénhiány jelensége is amelynek oka, hogy nappal, fényben oxigént termelő növények éjjel szintén oxigén fogyasztóvá válnak. Ismert, nem kevés kárt okozható jelenség a téli, jég alatt kialakuló oxigénhiány is, ilyenkor a havas jégréteg a légköri diffúzió lehetőségét és a fény kirekesztésével a fotószintézist egyaránt akadályozza. A vízbe kívülről bejutó szerves szennyező-anyagokat a szerves anyagcseretermékeket, az elpusztult vízi élőlények testének anyagait lebontó szervezetek, baktériumok bontják le. A nagyrészt az iszapban, oxigénszegény környezetben lejátszódó bomlási folyamatok során a mederfenék egyes részein ammónia és kénhidrogén halmozódhat fel. A mérgező gázok hirtelen légnyomás csökkenéskor, vagy az iszap felkeveredésekor felszabadulhatnak az üledékből és magasabb koncentrációkban megmérgezik, elpusztítják az élő szervezeteket, halakat.

Mérgező ammónium
A vizekben állandóan jelen lévő ammónium-ion mérgező, szabad ammóniává válása jórészt a víz kémhatásától, pH-jától függ, a magasabb vízhőfok, a lúgos kémhatás elősegíti az átalakulást. Vizeink egyre fokozódó eutrofizálódás a pH lúgos irányú eltolódását eredményezi, így ez a természetes folyamat fokozza az ammónium-mérgezések gyakoriságát. A vízi élőlények számára a vízben oldott gázok mellett nagy jelentőséggel bír, a vízben oldott szilárd anyagok, sók mennyisége, ezért is különbözik annyira az édesvizek és a tengerek élővilága. Az oldott sók koncentrációja a nagyobb vizekben feltűnően állandó, míg a kisebb vizekben, tavakban szélsőségesen ingadozhat a hidrómeteorológiai viszonyok függvényében. Az élővilág egyes tagjai képesek a szélsőséges ingadozást, magas sókoncentrációt is elviselni. (pl. szikes tavak élővilága.)

A horgászvizek biológiai adottságai.
Tavaink, folyóink elképzelhetetlenek élőlények nélkül, minden természetes vizet az adott élettani környezethez alkalmazkodott élőlénytársulás népesít be. A társulás tagjai egymással és környezetükkel szoros kapcsolatban, összefüggésben élnek. A vizek lakóit, így a halakat is egymással és a környezettel legnyilvánvalóbb összefüggések (táplálkozási láncok) kapcsolják össze. Ezek mindig kétirányúak, az illető faj (egyed) más fajok egyedeit fogyasztja, másrészt ő maga is táplálékul szolgál másoknak. A halak egy része („békés” halak) az élelemlánc közepén foglal helyet, kisebb részük az adott élettér „csúcsragadozója”(pl. harcsa, csuka) A vízben lezajló anyag és energiaforgalom alapja az ún. elsődleges termelés folyamata, amely során a vízben élő algák, hínárok a szervetlen tápanyagokból a napfény energiájának segítségével a fotószintézis során létrehozzák a saját testük szerves anyagait és emellett oxigént termelnek. Egy adott víztérben annyi növényi szervezet képes megélni, amennyit a legkisebb mennyiségben jelen lévő szervetlen tápanyag (limitfaktor) lehetővé tesz. Hazai állóvizeink, horgásztavain, holtágaink többsége egyrészt a természetes elöregedés folyamata, másrészt a különböző civilizációs behatások, szennyezések következtében igen gazdag növényi tápanyagkínálattal rendelkezik.

Vízvirágzás
A tápanyagdúsulásra, túlkínálatra bekövetkező biológiai reakció az eutrofizálódás, amelynek könnyen felismerhető formája az alga-túlszaporodás, ”vízvirágzás”, illetve a hínárnövényzet túlburjánzása. Amíg az eutrofizálódás az intenzív halastavi termelésben bizonyos fokig hasznos, addig a természetes vizeinkben, horgásztavainkban egyre sűrűsödő vízminőségi problémákat előidéző „átok”. A túlburjánzott hínártömeg, a vizet elszínező vízvirágzás nemcsak a strandolást és egyéb vízi sportokat, hanem az eredményes halgazdálkodást, horgászatot is nagymértékben zavarhatja. Az eutrofizálódás elleni védekezés igen nehéz, csak a növényi tápanyagok bevezetésének, bemosódásának minimumra való csökkentésével illetve teljes megszüntetésével lehet eredményes.

Öntisztuló képesség
A természetes vizekbe kívülről bekerülő szerves anyagokat, valamint az elsődleges termelés során létrejött szerves anyagokat a vízi anyagforgalomban a baktériumok és más heterótróf élőlények bontják le, elősegítve ezzel a vizek öntisztulását, biológiai egyensúly fenntartását. Bár vizeink öntisztuló képessége, a vízi életközösség szerves-anyaglebontó képessége általában jó, a fokozódó civilizációs hatások, növekvő terhelések, eltúlzott folyószabályozások következtében a felszíni vizeink jó része terhelhetőségének felső határára került. A túlterhelt ökoszisztéma biológiai egyensúlya könnyen felborulhat, az ilyen vizek egyre kevésbé lesznek alkalmasak életterek a környezetükre igényesebb magasabb rendű vízi szervezetek, pl. a halak számára. A tápanyagként hasznosítható, élőlények számára hozzáférhető szervetlen, illetve szerves anyagok mellett biológiai szempontból esetenként nagy jelentőségűek lehetnek a különböző ezek mérgezéseket okozó toxikus anyagok. Ezek egy része kívülről, vízszennyezés által került a vizekbe (pl. toxikus nehézfémek, növényvédő, rovarirtó szerek), más részük természetes eredetű méreg, mint pl. a már említett kénhidrogén, ammónia. Egyes vízi szervezetek igen eltérően reagálnak az egyes mérgekre eltérő érzékenységük miatt, a károsodásuk mértéke nagyban függ a kialakult töménységtől, a hatás időtartamától, és egyéb tényezőktől.

 

A MOCSÁRI TEKNŐS

Egyesületünk vízterületén megtalálható és honos állat a mocsári teknős. Az állatvédelmi törvény szerint a védett állatok csoportjába tartozik, ezért fokozott figyelmet érdemel. Mindezekre tekintettel ismertetjük a WWF. állatvédelmi szervezet tájékoztatóját a mocsári teknősről. A mocsári teknős Magyarországon ma még aránylag nagy számban él, ám állományát számos veszély fenyegeti, egyedszáma csökken. A lecsapolások, építkezések következtében folyamatosan tűnnek el az élőhelyei (tavak, holtágak), tojásrakó helyeinek pusztítása, és az autóforgalom pedig tovább csökkentik állományát. Egyes halastavakon a vélelmezett károkozás miatt irtják a teknősöket, annak ellenére, hogy védettek. A tojások és a fiatal állatok természetes ellensége a róka, a vaddisznó és a borz. Az idősebb egyedeket esetenként a rétisas zsákmányolja. A mocsári teknős védett állatfaj, eszmei értéke 50 000 forint. Amit a mocsári teknősről tudni kell. Hazánk egyetlen teknősfaja. Magyarországon elsősorban síkvidéken fordul elő, lassú folyású vizekben, (holtágakban, csatornákban) vagy tavakban. Leggyakrabban iszapos, vizinövényzettel benőtt vizekben vagy azok közvetlen közelében találkozhatunk vele. (Nem tévesztendő össze a hobbiállatként tartott vörösfülü ékszerteknőssel, amelyet felelőtlenül gyakran eresztenek szabadon ilyen helyeken. Áprilisban jön elő a telelésből, májusban párzik. Párzás után a nőstény laza talajba rakja fehér, vékony héjú tojásait. Nappal a vízparton, vagy a vízből kiemelkedő ágakon napozik, éjszaka jár vadászni. Rovarokkal, csigákkal, férgekkel, kétéltűekkel és halakkal táplálkozik. Félénk állat, a legkisebb neszre, a vízbe ugrik. Telelni október végén, november elején kezd, legtöbbször az iszapba ássa magát. A mocsári teknős zömök testalkatú, mérsékelten ívelt hátpáncélú állat. A hátpáncél, a fej és a végtagok zöldes, barnás-fekete alapon sárgán mintázottak (pöttyök, vagy csíkok borítják őket). A haspáncél egyszínű sárga, vagy barnás-fekete foltokkal díszített. Az állat védekezésül a fejét, a lábait és a farkát is el tudja rejteni páncéljában.
 

Törpeharcsa tepsiben

A törpeharcsát 40-50 fok meleg, 1-2 evőkanál sót és 1 deci ecetet tartalmazó vízben hagyjuk állni 5 percig. Ettől egyrészt elpusztul pillanatok alatt, másrészt a nyálkaréteg lemoshatóvá válik. Pucolás után kevés zsiradékot tegyünk a tepsibe. Sorba pakoljuk bele a vegetával és a fűszerkeverékkel alaposan meghintett halakat. Só külön nem szükséges! A halak közé szorjuk be a kis karikákra darabolt fokhagymát, majd a halakat fedjük le a karikára vágott vöröshagyma szeletekkel. Addig süssük előmelegített közép meleg sütőben, amig a hagyma finomra sül.

Hozzávalók:
Egy tepsinyi törpeharcsa, ez egy átlagos holtág esetén kb. 30-50 db.
Ízlés szerint vegeta
Ízlés szerint sült halhoz való fűszerkeverék
4-5 fej nagyobb vöröshagyma
2-3 gerezd fokhagyma
étolaj vagy zsír

 

Őrizzünk, figyeljünk!

Egyesületünknél az egyik legfontosabb és mondhatni legnehezebb feladat a vízbe telepített halállomány megőrzése a vízpart, az értékek, a stégek védelme. Ennek érdekében az egyesület hivatásos halőreinek tevékenységét, társadalmi halőrök is segítik. Az őrzés eredményességének javítása érdekében már évekkel ezelőtt felvettük a kapcsolatot a rendőrséggel, jó együttműködésünk alakult ki a gyirmóti-ménfőcsanaki körzeti megbízottakkal és újabban kibővítettük ezt a nádorvárosban tevékenykedő rendőrökkel is. Szintén segítik az őrzést az ellenőrzést az Őrház Biztonságvédelmi Kft. Ennek ellenére mindig lehet kirívó esetekkel találkozni. Nemrégiben egyik társadalmi halőrünk vett észre egy háromtagú társaságot, amint egy csónakban bóklásztak a vízen. Mikor ellenőrzésre szólította őket, elszaladtak. A csónakban egy szép amur feküdt agyonverve, mivel horgászeszköz nem volt a helyszínen feltételezhető, hogy fenékhoroggal, vagy más tiltott eszközzel engedély nélkül fogták a halat. Gyirmóton a fahídnál több horgász leállítja a kocsiját és gyalogosan megy be horgászni. Nemrégiben az egyik kocsit feltörték és a benne lévő irattáskát, igazolványokkal, pénzzel együtt eltulajdonították. A rendőrök „helyismeretének” köszönhetően később a tettesek megkerültek, de az eset mindenképpen arra figyelmeztet, hogy ne hagyjunk a kocsikban értékeket. Jön a nyár és vele együtt a sok ráérő gyerek. Közülük legtöbben csak nézelődnek, de vannak, akik a stégek tönkretételére szakosodnak. Kérjük horgásztársainkat hogy figyeljék a vízen gyanúsan viselkedő idegeneket, a randalírozó gyerekeket, a rapsicokat és szükség esetén szóljanak rájuk, vagy értesítsék halőreinket illetve a rendőrséget.
Németh Endre

Levél a Magyar Horgász-nak

Sándor András egyesületünk elnöke az amurtelepítés és a vidrák által okozott kár ügyében levelet írt a Magyar Horgásznak, illetve a MOHOSZ-nak, a levél „Az olvasóé a szó” rovatban jelent meg, a Magyar Horgász júniusi számában. Ezt, és a rá adott választ az alábbiakban közöljük.

Védelem és károkozás A MOHOSZ-nak milyen lehetősége van, mint érdekvédő szervezetnek a természetvédelmi törvény hiányosságainak feloldására, mely hiányosságok a horgászokat hozzák hátrányos helyzetbe? – kérdezem a következők miatt. Az 1976 évi LIII törvény a természet védelméről 14 §-ban tiltja a nem őshonos halfajok (amur stb.) telepítését. A horgászegyesületek halgazdálkodási tapasztalatait figyelembe véve szükséges lenne kormányrendeletben szabályozni azon kivételeket, amely esetekben az amur telepítése megengedhető. Ez a paragrafus vagy eleve törvényszegésre készteti a horgászegyesületeket, vagy a horgászok érdekeivel ellentétesen cselekszenek (nem telepítenek amurt) ezzel adott esetben vízminőségi problémát okozva, illetve a fogási esélyeket rontva. A védett állatok károkozása az egyesületek vízterületén. Hazánkban jelentős vidrapopuláció létezik. A vidra fokozottan védett és magas eszmei értékkel bíró állat. A korábban hivatkozott törvény 43. §-a rendelkezik igen szigorú védelméről A védett állatok károkozásának kártalanításáról a törvény nem rendelkezik, illetve kormányrendeletre hivatkozik, amely rendezné a problémákat, de ilyen kormányrendelet a mai napig nincs 1966 óta. Ebből adódik, hogy a törvény által védett vidrákat nagyrészt a horgászok befizetéseiből élelmezik minden térítés nélkül. Kártételük nem kis mértékű és számítható értékű. Példaként említeném egyesületünket, melynek 47 hektáros vízterülete egy holtág ( a Holt-Macal) ideális élettér a vidrák részére, melyet még vonzóbbá tesz számukra az a tény, hogy a vízbe egy és kétnyaras kispontyokat is telepítünk. Ezek méretnagysága ideális vidrazsákmány. A megtelepedett vidracsaládok számát figyelembe véve évente mintegy háromszáz-négyszázezer forintot falnak fel a vidrák. Az országban nincs az az állat és természetvédelmi szervezet, amely felvállalná a károkozás térítését (pedig próbálkoztuk). Gondolom a vidra és az amur probléma megoldása csak erős érdekérvényesítés mellett, országos érdekképviselet (MOHOSZ) közreműködésével oldható meg a horgászokat kedvezően érintő módon.
Sándor András
A Nádorvárosi Sporthorgászok Egyesülete (Győr) elnöke.

Páskándy János (MOHOSZ) válasza:

Az amur ügyéhez: A természet védelméről szóló hatályos törvénynek nem jelent meg máig sem végrehajtási utasítása, talán éppen azért, mert nehéz kérdés lenne abban a törvény előírásait megkerülni. Ha szakmailag nagy körültekintést is igényel bármily vízbe az amur telepítése a joghézagot elismerve, érdekvédelmi feladatként mi is szükségesnek véljük a jogi rendezést. A vidrát illetően utalunk az 1997 évi XLI. Törvény (a halászatról és a horgászatról) 37 § 2, bekezdésére, amely szerint: „A nem vadászható vad gyérítésének engedélyezését a jogosult a természetvédelmi hatóságnál kezdeményezheti. A gyérítés a vadászatra jogosult által, vagy tudomásával végezhető el.” A Vhr. 24§-a szerint „…nem vadászható vadnak a természetvédelem oltalom alatt álló egyedét kell tekinteni” Hozzáfűzésünk: az eljárás a halászati felügyelő közbejöttével indítandó. A vadászható vadak által okozott kár megtérítésére már van jogszabályi lehetőség. Az érdekelt minisztériumok között folyik az érdekegyeztetés a nem vadászható vadak által okozott kár megtérítésére is.

A szerkesztő megjegyzése

A kapott válaszok sajnos nem nyugtathatnak meg bennünket, sajnos az elmúlt évtized belső csatározásai, szabálytalanságai miatt a MOHOSZ éppen abban az időszakban nem tudta érvényesíteni érdekvédelmi szerepét, amikor legnagyobb szükség lett volna rá. Emiatt lett bűnös halnak kikiáltva az amur. Pedig meggyőződésem ez a hal csak ott okozott problémákat, ott ette ki a növényzetet, ahova eleve nem szabadott volna telepíteni. A Holt Marcalban már évtizedek óta van amur és ez semmilyen „látható, vagy nem látható” kárt nem okozott. A pontynak nem táplálékvetélytársa, miután a potykák sokkal jobban kedvelik a rákokat a kagylókat valamint az egyéb kajákat, mint az amur által kedvelt nádszálakat, tökszárakat. A horgászok által beszórt kukorica pedig aligha minősülhet olyan természetes tápláléknak, amely miatt az amurokat el kell átkozni. Ugyanakkor az amurok közel egy évtizede segítettek megmenteni felső vízterületünket a teljes elhinarasodástól, növekedési erélyük nagy, így a horgászok szívesen látott zsákmányai. Nem tudom, hogy a Páskándy úr által jegyzett jogi rendezés és érdekvédelem mit takar, de félek, hogy az amur továbbra is megmarad bűnös, a vizeinkből száműzendő állatnak, pedig ehelyett, mint ahogy Sándor András elnökünk is felvetette sokkal inkább arra lenne szükség, hogy a telepítését az alkalmas vizekbe (mint például a Holt Marcal), a megfelelő szabályok betartásával rendeletileg is engedélyezzék. A vidra témához pedig annyit. Meggyőződésem, hogy egyesületünk időben felismerte és jelezte a problémát és amennyiben a vidrák terjedése az országban tovább folytatódik egyre több horgász és halász közösség kéri majd kárai megtérítését.
Németh Endre alelnök
Joomla templates by a4joomla